Victor C. Fields

Az internacionális hangzat ellenére Budapesti születésű vagyok, még Orwell sci-fijének idejéből.

A sokszínűség fogalmát már fiatalon kimerítettem. Ügyvédnek szántak, színésznek készültem, programozóként végeztem, éjszakában dolgoztam, vállalkoztam, tőzsdéztem, írtam, előadtam, sportoltam és beutaztam a világot…kétszer.

A kezdet és motiváció

A táplálkozás és egészség kapcsolata még az első emlékképeimig nyúlik vissza, mikor nagymamám a konyhában tüsténkedve magyarázta a vaj és a margarin közti különbséget:

 – „Ezek nem tudnak megegyezni, egyszer az egyik egészségtelen a következő évben meg a másik!” – mesélte az akkoriban terjengő, tudományosan igencsak megkérdőjelezhető híreket. Az akkor négy éves Viktorka, kikerekedett szemekkel csak annyit kérdezett:

– „Na jó, de melyik az igaz?”

 

Bántotta az igazságérzetemet, hogy nem tudhatjuk melyik az egészségtelen, mégis fogyasztjuk. Ez az egészséges szkepszis a világban terjengő információkkal szemben a mai napig kísér utamon, mindössze annyi változott, hogy több lett a megkérdőjelezhető információ a világban. Szerencsére az igazság feltárására is fejlődött az eszköztárunk, én meg azóta is szívesen szentelem ennek időm tetemes hányadát.

Mostanra persze megannyiszor kiderült, hogy a margarin az egészségtelen. Mára csak annyi zavarja az igazságérzetemet, hogy azóta is forgalomban van.

„Medicus curat natura sanat” –

Orvos kezel, természet gyógyít

Az is elég paradoxon volt, hogy ugyanezen nagymamám hirtelen szívrohamban eltávozott, aki azon túl, hogy minden nap úszni járt szívgyógyszert is szedett. De vajon mire jó a szívgyógyszer, ha nem ennek a kivédésére?

Azóta természetesen erre is fény derült, ugyan ez egy különálló cikk témája lehetne. Annyit ugyanakkor elárulok, hogy a margarin és a szívgyógyszer, ha nem is holtversenyben, de előkelő helyen szerepet kaptak a folyamatban.

Az életmód és az emberi működés rejtelmei iránt, a családomat sújtó további betegségek garmadája miatt kezdtem érdeklődni. Most nem sorolom fel a családtagok haláltusáját, a lényeg hogy ezek meghatározóak voltak motivációm kialakításában.

Nehezen hagyott nyugodni, hogy az embernek végzetszerűen szembe kell néznie valamilyen halálos betegséggel, vagy be kell hódolnia önnön destruktív szokásai előtt. A végzetszerűség még csak hagyján, hisz az igazságot az egészség megőrzésről csak ideig-óráig lehet palástolni tudományosnak tűnő módszerekkel, vagy tömegkommunikációval.

Ami igazán érdekes, hogy mit tesznek az emberek, ha már rendelkezésükre áll az igazság?! Szüleim önromboló szokásainak megértésére tett erőfeszítés indította el bennem az igényt, hogy másokban is (mint saját magam is) megfejtsem a szokások, viselkedési formák, és a függőségek talányos mátrixát.

Persze volt rendszerváltás, meg szegénység, nélkülözés, miegymás. Csakhogy ezek okok és nem megoldások! Engem pedig sokkal inkább mozgatott mindennek a megoldása, mint a kiindulópontban érzett vagy vélt érzelmek. Míg egy emberből, ezek a sanyarúnak vélt állapotok, céltalan melankóliát és önpusztítást idéznek elő, egy másikból csillapíthatatlan vágyat a megértésre és a megoldásra. Szeretem magam a második kategóriába sorolni.

M3 – Megismerés Megértés Megoldás

A megismerésre tett kezdeményezéseim azóta is tartanak, ugyan azóta már kicsit szűkítettem a keresési skálám. Régebben ez még az egész világot jelentette, és kategóriáját tekintve szó szerint is értendő, mert öt kontinens számos országában jártam ugyanezen indíttatásból, mire betöltöttem a huszonhármat. Megannyi inger és információ sem tántorított el az eredeti vonaltól, tehát az ember megismeréséről. Faltam a könyveket, olyan szakismeretekről, amiket nem is feltétlen ajánlanék az akkori önmagamnak. Ugyanakkor pont ezek a témák, mint a biokémia, az evolúció, vagy épp a kórélettan, amiken keresztül eljutottam a táplálkozás tudományig, és később egy teljes tudatos életmód program megteremtéséig.

A megismerés vágya továbbra is csillapíthatatlan, csak mostanra már teljesen letisztult az iránya és célja. Az epidemiológia, a továbbképzések, és a szakirodalmi fordítások azt egytől-egyig azt a célt szolgálják, hogy a Life Protocol egy egészebb, teljesebb, tökéletesebb megvalósítást tudjon adni az életmódváltás előtt állók kezébe.

Kitartás

Még szintén gyermekkoromból eredeteztethető egyik legfontosabb erényem a kitartás. Mikor édesapámmal birkóztunk, bunyóztunk, vagy szkanderoztunk, sosem hagyott nyerni. Még úgy játékból sem, hogy „jaj de erős vagy kisfiam”. A próbálkozások sikertelensége végett egy idő után természetesen okafogyottnak éreztem a további kísérleteket a legyőzésére, így hát visszavonultam.

„Feladni?! Soha!” – mondta ez olyan elánnal, hogy annak egy életre lenyomata maradt a agyi képalkotó központomban. Noha akkor éppen nem tűnt előrevivőnek a további erőfeszítés, a szenvedélyt és a kitartást megtanította, és ez meg is maradt.

Nemes irány, értelmes cél

A végletekig való kitartást ugyanakkor egy értelmes cél kell, hogy fenntartson. Ez már saját értelmezésemmel való kiegészítése az apai tanoknak. Ismeretes voltam arról, hogy több munkahelyem volt, mint amennyi másnak egy emberöltő alatt se jön össze. Ha munkám célját nem éreztem elég nemesnek vagy előrevivőnek, úgy a másodperc töredéke alatt képes voltam otthagyni, vállalva akár az ismeretlent vagy rosszabb körülményeket. Ez persze nem a legelőnyösebb tulajdonság a munkáltatói szektorban, de annál hasznosabb, ha az ember tudományos alapon életmód protokollokat dolgoz ki. Mert mi lehet nemesebb és értelmesebb mint másokon segíteni?!

Az értelmes célért végletekig való kitartást leginkább ügyfeleim érzik. Egyfelől rajtam, másrészről mert az életmód váltás megvalósításához ugyanezen elkötelezettséget várom tőlük is.

Erre emlékezetet gyermekkorom óta kedvenc mottóm a híres japán mondás:

“Nana korobi, ya oki”

Internacionálisabban elhíresült mint:

“Fall down seven times, get up eight!”

Magyarul sajnos nem olyan hangzatos, de ha valaki töri a japánt vagy az angolt, úgy annyit tesz:

„Ha elesel hétszer, kelj fel nyolcszor”

 

Tökéletesség

Ha valamiben elmerültem, abból a legjobbat akartam kihozni. Ha pedig elértem utána még egy kicsit jobbat.

Ezt a fajta perfektcionizmust nem lehet rólam leszűrni, ha mondjuk mosogatásról vagy zokni párosításról van szó. Ez egyszerűen abból fakad, hogy a tételezett házimunkák alatt már olyan dologban merülök el, amit szeretnék tökéletesíteni. Mindfullness szakértők most persze szakértőn csóválnák fejüket. Ugyanakkor személyes felelősségem teljes tudatában gondolkodom tudományos hipotéziseken vagy személyre szabott életmód megoldásokon, még ha ezért néha felemás zokni is van rajtam.

Meg aztán mitől lesz egy munka/tevékenység/megvalósítás tökéletes, vagy legalábbis jobb mint annak előtte? A mérhető javulástól. Ennek elérése a cél, minden más visszatartó erő. Az olyan frázisok mint „ez a szabály” , „mert ez a szokás” vagy mert „így szereti a főnök” csak hátráltatják az eredményesség felé vezető utat.

A mérhető javulásért bármi áron megtett erőfeszítés egy újabb erény, ami kevéssé jutalmazott a dolgozói szférában, de annál előnyösebb ha a másik ember életminőségének javítása a cél.

A tökéletesség paradoxona, hogy nem lehet elérni, viszont senki nem is tiltja, hogy törekedjünk rá.

Tudományos nézetek, munkásság

Nézeteim szerint nem könnyű kategorizálni. Valahol, ahol metszik egymást evolúciós nézőpontok, egy tudományos megvilágításban, a józanész tengelyén.

Munkám során a legfontosabb alapelveknek tartom a személyre szabottságot, a gyakorlati kivitelezést, az egyedi igényeknek megfelelő támogatást, és az utánkövetést.

Az tanácsadásról megfogalmazott irányelveimről és a tevékenységről, bővebben értekeztem a „Mit csinál az életmód tanácsadó” című cikkemben.

 

  • 2005 óta foglalkozom mélyrehatóan táplálkozással, táplálkozási szokásokkal, orthomolekuláris vitaminpótlással.
  • Az éjszakában töltött évek hozták felszínre a cirkadián ritmus, fénykörnyezet, stressz, és a függőségek iránti érdeklődésemet.
  • Meghatározó volt egész életemben a harcművészet a jóga, a légzéstechnikák és a mindfullness gyakorlata.
  • Az életmódra ható tényezők, mint környezet- vagy természettudatosság kutatása és tapasztalása, állandó társaim az úton.

Valakinek ezek biohacking elemek, számomra egy tudatos életmód.

2017-ben költöztem Magyarországra, hogy egy mélyebb, tudományosabb szemüvegen keresztül vizsgálhassam a világot. A Pécsi Tudományegyetemen indultam el az Epidemiológia útján.

A tanulmányok és a Life Protocol mellett kiemelt fontosságúnak tartom a folyamatos specifikus önképzést, önfejlesztést.

Időpontkérés

6 + 15 =

G-XE2FH7CBDC