A stressz a szívemhez közel álló téma. Rengeteg előadást és workshopot tartottam már „Stressz – Megértés & Kezelés” témában. A cím mindig ez volt – merüljön fel bármi kapcsán is a stressz. Ugyanis a modern világ által okozott krónikus állapotot másként nem lehet megoldani, csak megértésen keresztül. Illetve nem elkerülnünk kell, hanem kezelnünk. 

Gyermekvállalási célokat szem előtt tartva a krónikus stressz egy igen destruktív szereplő. Egyfelől azért, mert a nyugati világ alkotta stresszorok másként hatnak ránk, mint ahogy arra kábelezve vagyunk. Másrészről legtöbbször nem vagyunk alkalmasak arra, hogy tudatosítsuk és megoldjuk a fennálló zaklatott helyzetet.

A stressz eredeti koncepciója a túlélésünket szolgálta, és csak a globalizációval lett ilyen negatív zöngéje.

Az evolúció során ugyanis intenzív, életet fenyegető stresszorokkal kellett megküzdenünk. Nevezzük az ilyen tényezőt medvének. A mackótestvér megjelenése olyan biokémiai változásokat idézett elő a szervezetünkben, ami képessé tehetett minket arra, hogy elmeneküljünk előle vagy – bátrabbak esetén – megküzdjünk vele. Pozitív végkimenetel (tehát túlélés) esetén a stresszben szerepet játszó hormonok és az idegrendszer visszatért az alapállapotába. A nagy sokk után elkezdhetett regenerálódni.

A nyugati világban az ilyen típusú és intenzitású stressz már csak akkor lelhető fel, ha valakit majdnem elüt a busz, és utána érzi, hogy kalapál a szíve. Ennek a hirtelen, akut adaptációnak a helyét átvette a krónikus, folyamatosan jelen lévő stressz. Nem ugrik ki, nem csökken vissza, csak úgy jelen van a napjaink tetemes hányadában.

Medvére kivetítve a metaforát úgy érdemes elképzelni, mintha reggel a busz tele lenne kis medvékkel, majd beérnénk a munkahelyre, ahol üvöltene velünk a főmedve, aztán onnan egy medvékkel teli busszal rohanunk az óvodába, ahol várnak ránk a medvécskék… és így tovább. Nem túl szemléletes, de igaz.

A másik fontos különbség a megoldásban keresendő. Itt jön be a tudatosság.

MEGOLDÁSKÉSZLETEK

 

Vannak stresszhelyzetek, melyek megoldást, míg mások a helyzethez való idomulást igénylik. Nemi sajátosságok alapján az elsőben az urak jeleskednek, míg az utóbbi a hölgyek erénye. Ez persze nem kizárólagos tulajdonság nemekre vetítve, mindkettő tanulható, felismerhető, tudatosítható. Ebben szokott nagy segítségre lenni a Stressz Workshop.

 

ÁTKERETEZÉS – ALKALMAZKODÁS

 

Azt, hogy a buszon milyen sokan vannak, nem fogom tudni megoldani. Legfeljebb elég szélsőséges módszerekkel, amiket a társadalom nem néz jó szemmel. Itt tehát nekünk kell alkalmazkodnunk, a külvilághoz, elfogadnunk, hogy a helyzet felett nincs hatalmunk és megpróbálni kihozni belőle a legtöbbet.

Ha a megszokott beidegződéseink miatt szinte már testi tüneteket produkálunk, akkor nyugtató légzéssel tudjuk stimulálni a paraszimpatikus idegrendszerünket. Így kordában tarthatjuk a negatív érzések testi manifesztációját. A stressz egy kétirányú út: légzéssel hatással lehetünk érzéseinkre, de az érzéseink rendezésével, tudatosításával is befolyásolhatjuk légzésünk minőségét.

A mindfullness és a meditáció nem kamu. Tessék gyakorolni! Nincs is jobb alkalom rá, mint egy tömött busz, ami lehetőleg még büdös is.

MEGOLDÁS

 

Ugyanakkor vannak azok a helyzetek, mikor a stresszor kiváltotta változáshoz nem tudunk adaptálódni, kizárólag az okok feltárásával és megoldásával jutunk előrébb. Ilyen például a medve, a gázszámla, vagy a zoknipárosítás.

A legtöbb krónikussá vált stresszes élet mögött annak a konfliktusa áll, hogy nem tudjuk eldönteni, melyik megoldáskészletből dolgozzunk az éppen fennálló helyzetben. Mert hát a buszon nem fogom tudni rávenni az embereket, hogy legyenek már kevésbé büdösek, és nincs az a légzőgyakorlat sem, ami visszafizetné a Cofidis-hitelt.

„MEGÉLÉS”

 

A kérdést tovább árnyalja, hogy mindenki másként éli meg és dolgozza fel a stresszt. Gyakran a krónikussá vált stressz következménye, hogy folyton azon jár az agyunk, milyen problémával szembesülünk. Még akkor is, mikor épp egy szemernyi nehézség sincs a közelben.

A klasszikus „agyrágó-bogár-szindróma” hosszú távon tényleges agyi elváltozást okoz, és fellelhető a prefrontális kéreg és az amigdala egymáshoz viszonyított méretarányában. Persze nem kell rögtön agyi képalkotó eljárásokhoz folyamodnunk, ennek egyszerűbb tüneti megnyilatkozása is van. Csakúgy, mint az állandó feszültség, álmatlanság, idegesség, nehéz visszaalvás, enerváltság, horkolás, és még minden más ebből adódó társkövetkezmény.

Stressz – Megértés & Kezelés

MŰKÖDÉS

 

Élettanilag ez egy bonyolult visszacsatolásos rendszeren keresztül működik. Megannyi szereplő vesz részt ebben, mint a hipotalamusz, az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvese, de még a hasnyálmirigy is.

A soktényezős rendszerből érdemes előbb kigyomlálni az állandósult stresszorokat, és csak utána támogatni a szervezet stressztűrő képességét. Kevesen tudják például, hogy a cukor a legstresszesebb élelmiszer. Önrontó kaszkádot indít el a stressz-tengelyünkön, melyet megannyi fent említett szereplő meg szokott sínyleni.

Cukorka módjára kapkodni a gyógynövényeket és nem foglalkozni a kiváltó tényezőkkel, kicsit olyan, mintha azt mondanánk a heroinfüggőnek, hogy „persze lődd magad nyugodtan, csak egyél sok fokhagymát az egészséges!”

Egy-két emelkedett vagy referenciától eltérő laborérték nem feltétlen beszédes információk a szervezetünket ért stresszről, vagy épp a megküzdési hatékonyságunkról. Az emberi szervezet stresszel való kapcsolatát egy rendszerben kell kezelni és folyamatában megfigyelni, hogy arról pontos képet kaphassunk. Hosszú távú szakértői stresszprotokollok alkalmasak ennek megfigyelésére és az adott terület meghatározására. Habár tapasztalataim szerint egy jól összeállított stresszprotokoll hamarabb hoz eredményt, minthogy meghatározzuk a soktényezős rendszer melyik elemével volt dolgunk.

SZAPORODÁS

 

Darwin óta tudjuk, hogy mindig az erősebb kutya él nemi életet, és az analógia nem exkluzív a háziállatokra. A modern társadalomban az „erő” sokkal inkább a jelen helyzethez való alkalmazkodást jelenti, aminek része a stresszel való megküzdés, vagy inkább a megértésen keresztüli megoldás.

A hipotézist alátámasztja, hogy drasztikus stresszt megélt nőkben gátlódnak a nemi hormonok, és gyakran megszűnik a menstruáció. A stressz és a szaporodás kapcsolata egy jól kimunkált egyensúly része, és nem a véletlen eredménye. A külső stresszorok mennyiségéről és/vagy intenzitásáról a szervezet pontos képet kap, melynek függvényében felméri a következő generáció lehetőségeit és a kihordás esélyeit.

Adaptív reprodukciós kudarcnak hívják a folyamatot, mely során a szervezet számos változóból kiszámolja, hogy a születendő utódnak milyen „létjogosultsága” van a jelen körülmények között. A folyamat végkimeneteleként a női szervezet eldöntheti, hogy erre a stresszes világra inkább nem szül gyermeket, mert az veszélyeztetné akár saját életét is.

Ez egy különös, néha önmagát kizáró tényezős felállás, ugyanis gyakran a meddőség stressze tartja fent a meddőséget. Esettanulmányokból tudjuk, hogy a többszöri sikertelen lombikprogramon átesett párok, természetes fogantatást értek el, mikor felhagytak a további próbálkozással, és ezzel lejött róluk a teljesítés terhe. Ugyanezt erősítik azok a beszámolók, ahol a pszichoterápia segített az új élet létrejöttében.

A megoldás nem lehetetlen, de mindenképp túlmutat az „aludjon eleget, vegyen mély levegőt” tanácsokon. Nem azért, mert bármelyik rossz tanács lenne, csak arra nem szokott kitérni az iránymutatás, hogy miként kell ezeket helyesen csinálni.

A stresszel megküzdeni amolyan „békés harcos” megoldás, mert nem lehet erőből csinálni. Ha előbb szeretnénk elérni a célt, mint ahogy képesek vagyunk rá, és ha elvárásokat teszünk a saját vállunkra a célmeghatározásokkal, úgy máris elbuktuk a csatát. Érdemes türelemmel, elfogadással közelíteni a kérdéshez és önmagunkhoz, illetve megannyi más tényező mellett kerülni a cukrot.

Időpontkérés

13 + 14 =

G-XE2FH7CBDC